Több mint száz, nehéz élethelyzetű ember vesz részt a kerületi VEKOP-program képzésében, ami megnyitja előttük az elhelyezkedés – és egy új élet – lehetőségét. A program munkatársaival beszélgettünk az eddig vezető hosszú, fáradságos, de sok örömöt is hozó útról.
Harmadik éve folyik, és idén zárul a Józsefvárosi Magdolna–Orczy-negyed Szociális Városrehabilitációs Program az európai uniós VEKOP-pályázat finanszírozásával, aminek célja, hogy a kiválasztott, megújításra, felzárkóztatásra váró területre koncentrálva javítson az ott élő, gyakran hátrányos helyzetű emberek életkörülményein. Ez egy sokelemű program, amiben egyrészt leromlott bérházakat korszerűsítenek, zöldítenek, bevonva a lakosságot is a tervezésbe, másrészt sokféle aktív segítséget adnak az ott élőknek sorsuk jobbra fordításához. A program kiemelt célja, hogy vissza- vagy éppen bevezessék őket a munka világába.
Minden kis lépésnek értelme volt
Farkas Irén a kezdetektől részt vesz a munkában, ő a most folyó OKJ-s képzési projekt programkoordinátora. A képzési program szorosan épül azokra a rész-projektekre, amikről már mi is számos cikkben beszámoltunk. „Már 2018-ban, a program kezdetén, terepmunka során felvettük a kapcsolatot mindenkivel, aki az akcióterületen és annak határán él, és felmértük a munkaügyi helyzetet is, hogy kinek van munkája, kinek nincs, miért nem tud dolgozni, betegség akadályozza-e, szeretne-e dolgozni, van-e szakmája” – mondta Farkas Irén. A körzetben élők többségével, több mint 1300 emberrel beszéltek, és első körben csaknem 400-an jelezték, hogy érdekli őket a képzés. Közülük választották ki azt a 110-et, aki most a szakmai képzéseken részt vesz. „A képzés tavaly indult, de a személyes mentorálást már régóta folytatjuk. Egy évet szántunk arra, hogy az embereket mentálisan megerősítsük, a traumáikat feldolgozzák, és alkalmassá váljanak arra, hogy a tanulásra koncentráljanak. Ez volt a célja a múlt évi foglalkoztatás-egészségügyi programunknak is. Szűrések folytak – amiben egyébként minden itt élő részt vehetett –, és a feltárt betegségeknek megindult a gyógykezelése is. Részt vehettek pszichológiai tanácsadáson is, így most mindenki alkalmas arra, hogy szakmát szerezhessen” – folytatta Farkas Irén, aki egészen különleges helyzetekkel is találkozott. „Az egyik hajléktalan ügyfelünk is képzésre jár. Meg fog nyílni előtte az út, ami kivezeti a hajléktalan létből, ha lesz munkája, akkor lesz végre pénze albérletre vagy fizetős szállóra is. Most éjszakai menedékhelyről, azaz lényegében az utcáról jár a tanfolyamra. De emögött egy évnyi munkája áll a mentornak. Először meg kellett győzni őt, hogy van esélye, és mi a kilépés útvonala, majd arról is, hogy képes erre. Ezután a pszichológus segített neki abban, hogy eléggé stabillá tudjon válni mentálisan. A program felkészítő tréningjén meg kellett tanulnia, hogyan írjon önéletrajzot, miként viselkedjen és jelenjen meg egy állasinterjún. Az álláskereső klubunkon pedig a kollégák abban segítenek neki, hogy megtalálja a megfelelő állást, és össze tudja állítani a pályázati csomagját. Egy másik fiatalember pedig a drogfüggőkkel foglalkozó családlátogató mobil teamünk ügyfele volt, akit sikerült elnavigálni az elvonóig és pályára állítani. Amíg eljutunk a képzésig, az minden résztvevőnk számára hosszú folyamat, de ezzel még nem ért véget a munkánk, mert abban is segítenünk kell, hogy el tudjanak helyezkedni. Lépcsőzetesen kellett az embereket felépíteni, így alkotnak végül egységet a különféle projektjeink is.”
Hat szakma tanítása folyik egyszerre
A képzésben részt vevő 110 ember hat csoportban tanul párhuzamosan: targoncavezető, biztonsági őr, élelmiszer és vegyiáru eladó, szociális gondozó és ápoló, családsegítő és pedagógiai munkatárs, valamint óvodai dajka szakmákban szereznek bizonyítványt a következő hónapokban. A csoportok összetétele vegyes, jellemzően a 40-es korosztályból vannak résztvevők, de 18 éves fiatal felnőtt és 54 éves is van köztük – ez a program felső korhatára –, és a családi háttér is sokféle, ám a gátló körülmények mindenkinél jelen vannak. A képzéseknél 8 általános az alapkövetelmény, kivéve az érettségihez kötött pedagógiai asszisztens szakmát. A program szervezését a Kesztyűgyár Közösségi Ház vállalta magára, a járvány miatt hozott kormányzati korlátozások azonban nagyban hátráltatták a munkájukat – számolt be a nehézségekről Paulik Mónika, a Kesztyűgyár által delegált szakmai vezető. Ezzel együtt is sok munkájuk akadt, mert ők pályáztatták a képzőket, szervezik a hallgatók buszoztatását a képzési helyekre, intézték az egészségügyi alkalmassági vizsgálatokat és biztosítják a program informatikai hátterét. Mócz Zoltán, a Kesztyűgyár informatikus tanára személyesen is segít a hallgatóknak: megtanítja, hogyan kell email-címet regisztrálni, emailt írni, mellékletet csatolni, hogyan használják a közös online tantermi felületet. Ő gondoskodik a rendszer működéséről is, így folyamatosan hozzáférhető minden előadási anyag, hang- és videómagyarázat, tankönyv, tesztlap. A VEKOP-program Kálvária téri helyiségében online géphasználatra is nyílik annak lehetősége, akinek nincs otthon netkapcsolata. A felnőttképzési programokra ugyan nem vonatkoznak a személyes találkozást korlátozó előírások, és az oktatás jelentős része nem is valósítható meg online – mivel sok gyakorlat is része a programnak –, de az online eszközök nagyban segítették a munka hatékonyságát. A képzést két felnőttoktatásban jártas társaság, a Vecsési Ipartestület és a pilisi A2 Stúdió szervezi. A tanfolyamok az OKJ-s képzéseknél általános 50-60 fős létszám helyett 10-30 fős csoportokban folynak. „Azt kértük, a képzést kizárólag a mi ügyfeleinknek tartsák, akik speciális szükségletűek, néha depriváltak, ezért másképp kell velük bánni” – mondta Farkas Irén. Fontos szempont volt az is, hogy a képzésre fordított pénz – ami szakmától függően fejenként 115 és 240 ezer forint közé esik –, minél eredményesebben hasznosuljon, és senki ne essen ki az oktatásból.
Jó diáknak lenni
Skribek Éva a Vecsési Ipartestület ügyvezetője azt mondta, a legnagyobb gondot az jelentette, hogy a kezdeti félelmet legyőzzék. „Ezek a hallgatóink nagyrészt már kiestek az oktatás és a munka rendszeréből. Bár Farkas Irénék sokat dolgoztak velük, az önbizalom hiányával az oktatóknak is meg kellett küzdeniük, nem az anyag megtanítása volt az igazi nehézség. Aranyosak és lelkesek, de fogni kell a kezüket nekünk is, bár a mentorok nagy segítségünkre vannak ebben. Nagy igényük van a visszajelzésre, ezért képesek akár este is felhívni kérdésekkel. Néhányan olyan szinten beengedtek az életükbe – ami nekünk megtisztelő, ám szokatlan –, hogy szinte mindent tudunk már róluk és a családjukról. Úgy tekintenek ránk, mintha nem oktatók lennénk, hanem a család egy kinyújtott karja. Ez a nyitottság nem jellemző az ilyen típusú oktatásnál, de ők olyanok néha, mint a gyerekek.”
Skribek Norbert, aki a targoncavezetőket oktatja, arról számolt be, hogy tanítványai azonnal kérdeznek, ha valamit nem értenek. A tanulásban jól haladnak annak ellenére, hogy vegyes a társaság: teljesen kezdők és tapasztaltabbak is vannak a csoportban. „A legjobbakhoz zárkóztatunk fel mindenkit” – mondta. Rabi-Rizmajer Andrea, az A2 Stúdió vezetője szerint itt nem kell sajnálni a plusz időt, amit az emberekre fordítanak, mert az eredmény mindenért kárpótol. Ő tanítja az óvódai dajkákat. „Mintha még 29 gyereket kaptam volna, még este 8-9-kor is kerestek. Elveszettek voltak az elején, viszont úgy fogják fel, ez egy kiugrási lehetőség, mert egy szakma birtokában más megítélés alá fognak esni. Nem a tanulás, hanem az online felület beállítása okozta a legtöbb gondot. A család apraja-nagyja besegített, s mire mindenütt működött, már vagy 100 családtaggal ismerkedtünk össze.” Az órákon kívül sokat beszélgetnek arról, hogy milyen esélyeik vannak az elhelyezkedésre és miként védjék ki az esetleges előítéleteket. „Arra tanítom őket, hogy legyenek tudatában az értékeiknek, és alázattal (de nem megalázkodva) lendüljenek át a nehéz pillanatokon. Ha pedig úgy adódik, hogy mégsem dolgoznak a szakmájukban, a megszerzett sokrétű ismeretet akkor is be tudják építeni az életükbe – ami önmagában esélynövelő tényező –, és így is megérte a képzés.”
Szöveg: Bányay Géza; Képek: Ványi Ákos
*
Mi az a VEKOP?
A Józsefvárosi Önkormányzat 2018-ban nyerte el az EU-s forrásokat elosztó Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) keretében kiírt, VEKOP-6.2.1-15 pályázatot, amely a leromlott budapesti településrészeken élő alacsony státuszú lakosság életkörülményeinek javítását, társadalmi és fizikai rehabilitációját célozza. A Magdolna- és az Orczy-negyed szociális városrehabilitációjára a kerület 2 milliárd forintot költhet el.
Forrás: jozsefvaros.hu
