A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 1. § (3) bekezdése az alapelvek között rögzíti, hogy a pénzbeli társadalombiztosítási ellátás összege – ha törvény kivételt nem tesz – arányban áll a biztosítottnak az ellátás fedezetére szolgáló járulék alapjául szolgáló jövedelmével.

Ezzel párhuzamosan a jogszabály 7. §-a akként rendelkezik, hogy a biztosítottak – ha csak nincs ettől eltérő törvényi előírás – a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek.

E szabályokat a korábbi Tbj. (1997. évi LXXX.) törvény is tartalmazta, és a gyakorlatban úgy érvényesültek, hogy a biztosított személy a nyugdíjjárulék fizetésérére tekintettel nyugdíjbiztosítási ellátásokra, míg a pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésért cserébe az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira volt jogosult.

Az új Tbj. hatályba lépését követően mindezen ellátásokat a társadalombiztosítási járulék fizetése alapozza meg.

Ugyanakkor több olyan biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt is ismerünk, amely esetében nem kerül sor társadalombiztosítási járulék fizetésére. A következőkben ezekkel foglalkozunk. (És persze számos olyan ellátás van, amelyekből nyugdíjjárulék kerül levonásra, de ezek most nem térünk ki, mivel nem keletkeztetnek biztosítási jogviszonyt.)

Az e biztosítotti körbe tartozók egyike a főállású kisadózó. Vele kapcsolatban viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, hiszen a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) pontosan meghatározza a biztosított kisadózó ellátási alapját, amely mind a pénzbeli ellátások, mind pedig a jövedelemkorlát (korhatár előtti és szolgálati járandóságban részesülők esetén) „kvázi” járulékalapként figyelembe vehető.

Forrás: adozona.hu